A párbeszéd időszaka

A párbeszédre, a konszenzusra mindig fogékonyak voltak az emberek. Azért sajnálkoztak mert erre képtelenek a pártok. Továbbra is képtelenek, de az egymás közötti feltétlen párbeszéd helyett inkább a civilszervezeteket keresik meg.
Gyurcsány Ferenc már április 1-je és 27-e között beszélt arról, hogy a párbeszéd kormánya lesznek. Az új kormánytagok megnevezésével pedig meg is kezdte a párbeszéd kormányának kampányát, hirdetését, tehát neki kezdett a társadalommal elfogadtatni a helyzetet. A kampány része, hogy közmeghallgatások csinálnak, ahol a civilszervezeteket fogadják tanácsaikkal, illetve egy irodát hoztak létre, mely a civil társadalom és a szakma közti mechanizmusokat koordinálja.
Orbán Viktor a május 5-i héten arról beszélt, hogy az országnak újabb egyezségre van szüksége – előre hozott választások -, mert Magyarország egy európai állam, viszont a kormányfő nem ennek megfelelően kormányozza. Hozzátette: minden szakpolitikai témánál el fogja mondani a véleményét, hogy miben kell majd megállapodni az új többséggel. A hétvégén pedig Orbán Viktor, Stumpf István előhozakodtak a társadalmi szerződéssel. A szerződés lényege, hogy a kormány, a gazdasági szereplők és a civil társadalom együttműködésével kezeljék a válságot.
Tehát a kisebbségi kormány helyzete miatt kell építenie a szakmai, a szakszervezetekre és civilszervezetekre, hogy társadalmi támogatást szerezzen, vagy a meglévőt növelje. A Fidesz pedig az agresszív kommunikáció helyett egy pozitív témát emel ki, amivel nem ronthat a népszavazás által elért helyzetén, támogatottságán; talán éppen még növelheti is, ha konkrétumokkal tud jelentkezni az állampolgárok előtt.

Talán a kisebbik rossz

Elméletileg a kisebbik rosszat választotta az MSZP és Székely Tamás azzal, hogy a pénztártörvény hatályon kívül helyezése mellett döntöttek. Első pillanatban a nagy összeborulás jellemezte a nagy pártokat, hogy egyetértettek a törvény hibáival. Később a Fidesz győzelmének hangoztatásával tölthette meg a médiát Mikola István. A „visszavonás” tehát nem a szocialisták felvilágosodásának, vagy véleményük megjelenítésének volt köszönhető, hanem a Fidesz folyamatos küzdelmének, a társadalombiztosítás védelmezésének. Ezt követően bekövetkezett az, ami várható volt, Mikola az elhibázott törvény meghozatala, és annak következtében elköltött milliók miatt bírálta a kormányt. A „visszavonás” után tehát tovább támadhatják a téma kapcsán a szocialista kormányt, ami további népszerűség vesztéssel is járhat, ha azt nem kompenzálják. A téma addig maradhat napirenden, amíg a kormány nem számol el az elköltött pénzekkel, amit elvár az ellenzék, illetve míg meg nem szavazzák a törvény hatályon kívül helyezését. A kisebbik rossz, akkor lesz valóban kisebb probléma, ha az előbb felsorolt folyamatok végbemennek, vagy egy újabb témával Székely Tamás sikeresen jelenik meg a napirenden – lehetőleg pozitív témával.