Sajtófigyelő – hetilapok
2008. 04. 24. – 2008. 04. 30.
HVG
Mi az eendő?
A lap címlapján ezúttal az élelmiszerpiacon tapasztalható árrobbanás és pánik kapott helyet. A cikk bemutatja a tavaly március óta tartó drágulást, és annak következményeit. Elsősorban a szója, búza és a rizs ára szökött az egekbe a korábbi árakhoz képest. A legnagyobb veszély hogy a magas árak tönkretehetik a mélyszegénység felszámolása elleni küzdelem eddigi eredményeit. Hogy mennyire jelentős a probléma mutatja, hogy a Világbank és az IMF is ezzel foglalkozik, s nem az amerikai hitelpiaci válsággal. Váratlanul érte az embereket a drágulás, ugyanis a 70-es évekhez képest reálértéken lényegesen olcsóbbak lettek a mezőgazdasági termények. Nem is a terméssel van a gond (leszámítva Ausztráliát): a legnagyobb gondot az élelmiszerek felhasználásával és az étkezési szokások megváltozásával van. A FAO szerint egyre kevesebb jut el a gabonafogyasztásból az emberek tányérjáig. A másik probléma hogy egyre nagyobb mértékben használják fel a gabonát a bioüzemanyag-gyártás során. A bűnösök elsősorban az USA-ban keresendő. Az ENSZ szerint ahhoz, hogy egy 50 literes üzemanyagtartályt megtöltsenek bioetanollal, 232 kilogramm kukoricát kell felhasználni, ami egy gyermek éves élelmezésére elegendő. Tovább Kína is egyre inkább kiveszi részét a világfogyasztásból, a maga 1,3 mrd lakosával. Legnagyobb gondot a válság Ázsia, Afrika, illetve Latin-Amerika országaiban jelent: a napi élelmiszerek megszerzése a jövedelmek akár 50-70%-át is elviheti. Az országok intézkedései is (infláció fékentartása) tovább sújthatja a fogyasztókat. Az ENSZ várakozásai szerint 2050-re a jelenlegi 6,6 mrd-ról 9 mrd-ra nő majd a Föld lakossága, ami további gabona termelését igényli majd. A megoldás lehet a manipulált növények és tenyészállatok fogyasztása - írja a cikk.
Rektorok a tandíjról
Szinte bármelyik diákra kiterjeszthető-költségtérítésnek nevezett- tandíjat vezetne be kedden elfogadott javaslata szerint a Magyar Rektori Konferencia (MRK). 2011-től mindenkinek tanulmányai alapján kellene fizetnie a képzésért: a legjobbaknak semmit (vagy keveset), a többieknek az eredmény csökkenésével egyre többet. Az addigi időszakban mindenkit besorolnának évente tanulmányi eredményeinek megfelelően.
A pápa New Yorkban
Szűk egy hetet töltött XVI. Benedek pápa az USA-ban, ezalatt számos meglepetést szerzett. Totális háborút hirdetett a papi pedofília ellen, mely eddig észak-amerikai katolikus egyháznak eddig 2 mrd dollárnyi kártérítésébe került. Találkozott a sértettekkel, és imádkozott értük. Meglátogatta a New York-i Park East zsinagógát, majd útja végén misét pontifikált a New York-i Yankee stadionban.
Janus-arcú szocdemek
Nem csak Gyurcsányékkal kötött megállapodást a Kapolyi vezette MSZDP, hanem decemberben országos választási együttműködést írtak alá a Munkáspárt 2006 baloldali formációval. Időközben az MSZDP a Centrum Párttal készül a jövő évi EP választásokra. A cikk leírja, hogy az MSZDP módosította alapszabályzatát, hogy ne lépjenek át tömegével az MSZP-ből; ezentúl (legfeljebb) egyéves türelmi idő kivárásához kötött a tagság. Kapolyi a párt ideológiáját a szocialistáktól balra jelölte ki.
Öt alá
Csak a kilencvenes évek elején volt annyira megosztott a koalícióból most kilépni készülő SZDSZ, mint jelenleg-írja a HVG. Az ellentétek hátterében a fősodor s a Fodor Gábor vezette belső oppozíció küzdelme áll. A kormány jövőjénél már jobban foglalkoztatja a liberálisokat az SZDSZ perspektívátlansága.
A hétvégi rendkívüli küldöttgyűlésen a várakozások szerint a küldöttek kétharmada fog a koalíciós szakítás mellett voksolni. Horn Gábor szerint azok aggódnak a kilépés miatt, akik az SZDSZ-nek az MSZP hatalomban tartását szánják szerepül. A lap egy MeH által megrendelt felmérésre hivatkozva leírja, hogy a liberálisokról nem túl hízelgő kép alakult ki a koalíciós szakítás kapcsán, miközben Kóka pártelnök népszerűsége tovább zuhan. Még a Fodor-féle vonal is egyetértett a kilépéssel, maximum a bejelentés időzítésével nem. A lap szerint a szakítás a Bokros-csomag utáni politikában gyökeredzik: a stabilizációs intézkedéscsomag utáni időszak túl puha volt a szabaddemokratáknak-ezúttal nem akarnak ehhez asszisztálni, vélekedett Horn Gábor. Kóka gyengülésével párhuzamosan látható Fodor felemelkedése: már a hatodik a népszerűségi listán. A népszerű Fodor megválasztásának útjában állnak viszont a párt erős emberei, mint például Demszky Gábor főpolgármester, aki az elnöki székben inkább a brüsszeli EP-képviselő Szent-Iványi Istvánt látná. Horn Gábor a pártszakadás veszélyére hívta fel a figyelmet. A cikk végén a HVG SZDSZ-es informátorára hivatkozva leírja, Kuncze Gábor visszatérésére nincs reális esély.
Véd és dac
A demokrácia megcsúfolásával vádoltam meg az ellenzék a kormányt az önkormányzatok nemzetbiztonsági védelme miatt. Az interpellációk elbuktak, a kormány mégis finomított saját döntésén. Interpellációk össztüzébe került Szilvásy György titokminiszter. Kósa Lajos és Demeter Ervin szerint a kormány egy márciusi határozatában lábbal tiporja a demokráciát. Csatlakoztak hozzájuk az önkormányzati szövetségek is, illetve az interpellációk esélyeit növelte, hogy az SZDSZ sem kapott előzetesen tájékoztatást a születő határozatról. Vitát az váltotta ki, hogy a Gyurcsány-kormány ez év márciusában módosította az 1998-ban alkotott, majd 2004-ben lecserélt nemzetbiztonsági határozatot. A változás lényege, hogy a a nemzetbiztonsági védelmet kiterjeszti a megyei, megyei jogú városi és kerületi önkormányzatokra. A legnagyobb kifogás az, hogy ezentúl az igazságügy miniszter engedélye is elegendő hogy helyi politikusokat figyeljenek meg, illetve hallgassanak le. Szilvásy a döntést az uniós pályázatok körüli korrupció visszaszorításának szükségességével indokolta. A védelem önkéntes, az önkormányzatok és az NBH megállapodásának függvénye. Állítólag utóbbi érv volt az, amiért az SZDSZ megszavazta Szilvásy válaszát. A HVG cikke szerint a mostani botrány elkerülhető lett volna, ha az idézett jogszabályok egyértelműbben fogalmaznának. Az írás végén megjegyzi a cikkíró, hogy az Orbán-kormány alatt életben lévő határozat (a Horn-féle) is tartalmazta az „önkormányzati hivatalt”, melyet Demeter szerint az alkalmazottakra kell érteni, nem pedig a képviselő-testületekre (ahogy a mostani „önkormányzatok”). Utóbbit egyébként korábban úgy magyarázta Demeter Ervin, hogy nem vették észre a passzust. Később alakult ki az álláspont, mely szerint az alkalmazottakra kell gondolni. A mostani megfogalmazás is teret enged az efféle nagyvonalú definícióknak.
Tartozók és követelők
A cikk az eladósódó s így rendkívül nehéz helyzetbe kerülő önkormányzatokról értekezik. A cikk elején kifejti a szerző, hogy legutóbb a 8-9 mrd-os adóssággal küszködő VIII. kerületi önkormányzat (Józsefváros), a fideszes Juharos Róbert javaslatára egy 15 mrd-os zártkörű kötvény forgalomba hozatala mellett döntött. A megállapodás azonban nem túl előnyös, nehéz helyzetbe hozza feltételei miatt az önkormányzatot. Például (a Volksbank által jegyzett) kötvény kamata 0,95 százalékpontos felárat tartalmaz, ami az évek során milliárdos terheket ró majd a kerületre. A 15 mrd-os kölcsön elsősorban a régi hitelek lecserélését fedezi majd, azonban nem hagy túl nagy mozgásteret a jövőre nézve. A józsefvárosi történet ellenére a fővárosi kerületek a legstabilabbak. Például a bölcsődei, iskolai feladatokhoz adott normatív támogatás reálértéke az országos csökkenés ellenére Budapest egyes kerületeiben nőtt-áll az ÁSZ jelentésében. Kiderül az is, hogy a tavalyi évben hatalmas mértékben megnőtt a hosszú lejáratú adósságállomány: 411 mrd-ról 604 mrd-ra. A kötvénykibocsátás egyre nagyobb népszerűségnek örvend az önkormányzatok részéről. Vannak kerületek, ahol spájzolnak: ilyen például a jobboldali vezetésű I. kerület. Azonban itt is kötvénykibocsátás mellett döntöttek, a befolyó pénzből még nem tudni mire költ majd a kerület. A lap sorra veszi Budapest további kerületeit, többek között a XII. –et is (Pokorni Zoltán kerülete). A cikk végén megtudhatjuk, hogy a főváros kisebb hiánnyal zár idén, mint a kerületek összessége.
Figyelő
Az út vége
A 17. szám címlapja a koalíció elbontásával foglalkozik
GAZDASÁG+POLITIKA
Újrahangolódás
A cikkben először Kuncze Gábor a pártelnöki pozícióba való visszatérésével foglalkozik a magazin. Az Index információira hivatkozva – ami szerint a volt párt elnök felügyelő bizottsági tag lesz egy ingatlanfejlesztő cégben – a szerzők nem valószínűsítik Kuncze Gábor ismételt megjelenését, ám nem zárják ki. Az SZDSZ-en belül többen attól tartanak a közel múlt öngerjesztése nem lesz kifizetődő a jövőben. Az MSZP-n belül is megjelentek új értékelések, ami szerint hiba volt megtámadni az SZDSZ-t Horváth Ágnes miatt, inkább ki kellett volna várni azt, hogy a liberálisok leváltsák. Az MSZP vidéki pártszervezetei elégedetlenek a kormányzattal, közülük a pécsiek a pártelnöki és a miniszterelnöki pozíció szétválasztására gyűjtenek aláírásokat. A 2008. őszére tervezett tisztújítás legitimációs válságot idézne elő a miniszterelnököt illetőn, azonban SZDSZ részéről még mindig ő a legelfogadhatóbb szocialista politikus, ám így sem jöhet létre közös kormányzás. A liberálisok egy még nem kompromittálódott baloldali személyt látnának szívesen a miniszterelnöki pozícióban, ám konkrét személlyel még nem tudnak szolgálni. Az SZDSZ-en belüli viták kapcsán megemlíti a cikk, hogy az elnökválasztás után esetlegesen ketté is szakadhat a párt, így létrejöhet a kormányt támogató zöld frakció a 6 hónap kivárása után. A kormány előtt olyan nehéz feladatok állnak ősszel, mint a büdzsé és az egészségügyi törvény elfogadása, ám ezek megszavazásának hiányában, többen arra következhetnek, hiába lesz működőképes az ország, Orbán Viktor utcára szólítja majd az embereket előrehozott választásokat követelve. Ebből kifolyólag az MSZP tárgyalásokat kezdeményez az április 27-ei szavazás eredményétől függetlenül az SZDSZ-szel.
A harmadik út
Weinek Leonárd, Zugló polgármestere, az SZDSZ ügyvivője a vele készült interjúban úgy fogalmaz: „Szerintem most egy olyan tapasztalt, de egyik oldalon sem elköteleződött „átmeneti” elnökre van szükség, aki képes átrendezni a sorokat, elkezdeni a párt megújítását, fiatal új arcok előtérbe kerülését”. A koalíció felbontása kapcsán azt mondta már nincs visszaút, fel kell bontani az együttműködés, ám elmondta, később intézményesíteni kell az MSZP-vel való közös munka kereteit. Ha ez nem történik meg új választásokat tartana megfelelőnek, mivel ez a köztes állapot nem tisztességes.
Lemondó nyilatkozatok
A cikk bevezetőjében úgy fogalmaz, a feltehetőleg felbomló koalíciós kormány nem tudta teljesíteni a 2006-ban megfogalmazott vállalásait. A költségvetés bevételi és kiadási tételeinek reformja elmaradt, így a tartós egyensúly feltételeit sem sikerült megteremteni. Részeredmények látszanak, de a negatív összképet csak kissé módosítja – fogalmaz a szerző. Példaként említi, hogy sem a kisadók összevonása, sem az érték alapú ingatlanadó bevezetésére nem került sor és több a koalíciós szerződésben szereplő tétel megvalósítása is elmaradt. Ez is vezethet a koalíciós feszültségek radikalizálódásához. A miniszterelnök ebből a nehéz helyzetből már 2007-ben konkrét programpontokkal próbálta mozgásban tartani a kormányt és a közvéleményt. Azonban a 100 lépés programjához hasonló átütőerő hiányzott talán a hitelesség elvesztése miatt. A cikk további része az egészségügy, az adózás, az oktatás, a nyugdíjak valamint a közigazgatás ügyében elindult folyamatokat, valamint az elmaradt, vagy késő intézkedéseket veszi sorra, ám ezzel külön összefoglalóban is foglalkozik a magazin.
Leltár
Az egészségügy tekintetében a már elindult folyamatok: az Egészségbiztosítási Felügyelet létrejötte, a gyógyszerkassza szufficites lett a gyógyszer-gazdaságossági törvény elfogadása után, ellátásbeli különbségek megszűntek a kórházi struktúra átszabásával, elindultak népegészségügyi programok, biztosítási alapra helyezték az ellátást, járulékfizetők köre bővült. A vizitdíj és egészségbiztosítási törvény esetén elindult folyamatokról beszélhetünk, ám azóta visszavonásra kerültek. Elmaradt az ágazat finanszírozási rendjének felülvizsgálata, valamint a járó-betegellátás és a praxisok fejlesztése is lassan halad.
Az adózás tekintetében új áfa törvény lépett életbe, ám ez azóta módosításra került. Az adószerkezet átalakítása még várat magára, nem sikerült elmozdulni a vagyoni típusú adók felé, az ingatlanadó bevezetése elmaradt, valamint kisadók eltörlésére, visszavonására sem került sor.
Az oktatás tekintetében több korábban kitűzött programpontot sikerült véghezvinni a kormánynak: uniós forrásból elindult az iskolák fejlesztése, amely programot 2013-ig kell befejezni. Ezen kívül a közoktatásban 20-ról 22-re emelkedett a tanórák száma, valamint kistelepüléseken megpróbálják megőrizni az alsó tagozatot. Folyamatban van a nemzeti alaptanterv felülvizsgálata, normatíva-emelés és uniós források szolgálják a digitális írástudatlanság felszámolását, szakképző központok jöttek létre a szakképzés megújítására. A felsőoktatásban növelték a természettudományos szakokra felvehetők számát, valamint szigorították a felsőoktatási akkreditációt az oktatók esetében. A kormány számára kudarc volt a kormányprogramban szereplő fejlesztési részhozzájárulás hatályon kívül helyezése a népszavazás eredménye miatt.
A nyugdíjak ügyében a kormány az induló nyugdíjat 2008-tól mérsékli, hogy a számítás tényleges alapja a nettó kereset lett. Az éves nettó keresetnövekedéssel a nyugdíjazást megelőző évig valorizálják a megelőző esztendők kereseteit. Szigorodtak az előre hozott nyugdíj mellett végezhető munka feltételei, az előrehozott nyugdíj korhatára 2013-tól 60 év lesz, valamint a rokkant nyugdíj helyett fokozatosan bevezetik a rehabilitációs járulékot. Azonban nem emelkedett a nyugdíjkorhatár és nem változott a rokkantnyugdíjasok felülvizsgálati rendszere.
A közigazgatásban, a szférában dolgozók létszámát, illetve a közigazgatási szervek számát is csökkentették, felülvizsgálták a párhuzamos hatásköröket. A közszférában modern teljesítményrendszert vezettek be. Szigorú törvény szabályozza az összeférhetetlenséget állami vezetők esetén, illetve a párt közeli civilek közpénzhez jutásának mikéntjét is törvény szabályozza, valamint szigorodtak az önkormányzatok gazdálkodási feltételei. Elmaradt viszont többek közt kisebb parlament létrehozása, önkormányzati rendszer átalakítása, regionális önkormányzatok létrehozása, a kötelező kistérségi társulások megalakítása. A miniszterelnök 7 pontos a közélet megtisztulását szolgáló intézkedéscsomag megvalósítása is várat magára.
Hitelességi hiányosságok
A lap úgy fogalmaz az elmúlt két évben a hiány lefaragásával valamelyest sikerült javítani a magyar gazdaságpolitika zéró hitelességén, a folytatásra azonban viszont nincs garancia. Az elemzők úgy látják 2006 és 2008-ban valóban kemény kiigazításra került sor és a piac ezt honorálta a kormány hitelessége javult, azonban a befektetők a régió többi országától, így is külön kezelték Magyarországot. A jövőre nézve az elemzők azt látják legnagyobb gondnak, hogy még csak a kiigazítás felénél járunk és a konvergencia-program második fázisában adóreformra lenne szükség, ám ehhez szociális kiadásokhoz is hozzá kell nyúlni, ezért jelenleg erre nulla az esély. A hitelesség szempontjából kulcskérdés: a jövőben hogyan alakul a konvergencia.
És mit csinál majd a Fidesz?
Pogátsa Zoltán szociológus, közgazdász a Fidesz adócsökkentési tervével foglalkozik írásában. A szerző megjegyzi az Erős Magyarország Program nem tartalmaz konkrét számokat, így a Fidesz esetében úgy gondolja Orbán Viktor megnyilvánulásaiból következtethetünk az ellenzéki párt politikájára. Pogátsa Zoltán úgy véli valóban vonzó lehet egy adócsökkentési terv, azonban ezt egy kormányzásra készülő pártnak konkrét számokkal kell alátámasztania. Úgy gondolja az adócsökkentés csak kiadáscsökkentés mellett vihető véghez, ám erre nem lát sok esélyt. A foglalkoztatás bővüléséről elmondja, a tapasztalatok azt mutatják egy cikluson belül csak 4%-os emelkedés mehet végbe. A szerző szerint az adóscsökkentés nem járható alternatíva, hanem az adózók körének bővítését kell elérni. Úgy ítéli meg, a jelenlegi helyzetben már nincs gyors megoldás, így a Fidesztől is egy hosszú távú tervet vár.
Csak kiváló zenész improvizálhat
Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vezetője szerint a közigazgatás nem vezérelhető az üzleti élet rutinjai mentén. Kovács Árpád úgy látja, a közpénzügyi törvénycsomag elfogadását nem befolyásolja a kisebbségi kormányzás, mivel egyébként is szélesebb konszenzus 2/3-os többség szükséges hozzá. A felállítandó költségvetési hivatal kapcsán azt jegyezte meg, ha valóban elindul, akkor sem ütközik az ÁSZ munkájával. A fejlesztéspolitika tekintetében elmondta: „Ma nincs Magyarországon olyan tervező szervezet, amely nemzeti méretekben, makroszinten koordinálná a fejlesztéseket. Felhívta a figyelmet az önkormányzatok tekintetében az átláthatóság hiányára is, mivel esetükben nincsenek elkülönítve az állami feladatok ellátásra felhasznált pénzek, a saját ügyek finanszírozására fordított összegektől. Az elnöke sorskérésnek látja Magyarország szempontjából, hogy normatív elveken működő közigazgatási elvekhez visszatérjen az ország.
Átláthatatlanul
A közigazgatás az utóbbi évek leghevesebb politikai vitáit kiváltó területek egyike. Ennek egyik oka, hogy a magyar jogszabályi környezet naponta változik, többek közt az uniós elveknek való megfelelés miatt, azonban a mindennapi munkában, a végrehajtás során nem mindig alkalmazzák megfelelően a módosításokat, így a gépezet rosszul működik. A közszféra pazarló, korrupciótól terhes működésének egyik alapja a rosszul kialakított szervezeti és ellenőrzési mechanizmusok. Az átláthatatlanság a bele van kódolva a rendszerbe, mivel túl sok és nem méretgazdaságos önkormányzat található az országban, akiknek komoly feladatokat kellene ellátni. A merev struktúra nem képes a gyors változásra, valamint az egyéni teljesítmény jutalmazása körüli bizonytalanság és egyéb tényezők a rövid távú gondolkodásra erősíti, így korrupt magatartásra ösztökél. A legfontosabb a számon kérhetőség megjelenése lenne a közszférában, mivel ez ösztökélhetné a dolgozókat jobb teljesítményre áll a cikk összefoglalásában.
Demokráciadeficitek
A közel 30 év után az Európai Parlamentből távozó sokak szerint euroszkeptikus Jens Peter Bonde dán képviselővel készült interjúban a kérdezett elmondja, ő meggyőződéses reformer és nem az EU-ból való kilépést szorgalmazza, hanem annak megreformálását. A dán politikus megjegyezte az EU átláthatóbb és demokratikus működéséért sokat tett, példaként említi az Európai Bizottság jegyzőkönyvének és munkacsoportjainak nyilvánossá tételét. A lisszaboni szerződés ratifikálása kapcsán elmondta: hiba, hogy a nemzeti parlamentek döntenek európai ügyekben. Szerinte mindenhol népszavazást kellett volna tartani az ügyről, emellett elmondta, a magyar ratifikációt antidemokratikusnak tartja, mivel a képviselők csak egy szerződéstervezetről szavaztak. A közelgő ír népszavazás esetén úgy érzi az emberek nemmel fognak szavazni. Az interjúban a most leköszönő képviselő kifejtette legfontosabbnak azt tartja, hogy az unión belül valóban a demokratikus elvek valósuljanak meg, így például az uniós vezetők választása is ilyen módon menjen végbe.
TÁRSADALOM+TREND
Többet, ésszel
A többnyire a tanórákon kívüli tehetséggondozást terelné szervezett keretek közé a 46 milliárdos büdzséből az ősszel induló Magyar Géniusz Program, amely ma még csak papíron létezik – áll a cikk bevezetőjében. A hazai közoktatásban eddig nem volt átfogó stratégia és lehetőség a kiemelkedő képességek vagy a hagyományos tantárgyi felosztásban nem érvényesülő tehetségek kibontakoztatására. Eddig a tehetségfejlesztés tanórán kívül zajlott, erre adna új megoldást a Magyar Géniusz Program. Az szakértők szerint a legtöbb tehetség az óvodákban és az általános iskolában kallódik el, mivel csak a középiskolától megoldott jelenleg a tehetséggondozás valamilyen formában. A tehetséggondozásra különböző alapítványok és civil kezdeményezések már alakultak és nemzetközi szinten is elismerést váltottak ki. Az uniós pénzekből is finanszírozott új program papíron már létezik, ám financiális támogatás még nem érkezett meg a program elindításához.
Heti Válasz
A rettegés foka
A cikk elején a szerző azt írja, hogy Gyurcsány Ferenc az eredmények felmutatása helyett az antifasiszta témához nyúl inkább. Majd utal arra, hogy egyesek szerint a szélsőjobboldali megmozdulások valójában a Szilvásy György felügyelte titkosszolgálatok irányítják. Majd utal az önkormányzatok védelméről szóló kormányhatározatra, mellyel ellenőrzés alá vehetné a javarészt ellenzék által vezetett önkormányzatokat. Megemlíti, hogy az antifasiszta demonstrációk, mozgalom szervezésével Gyurcsány a „csendes többség” rokonszenvét akarja elnyerni. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok szakértője írásban adta, hogy az elmúlt években veszélyes szervezetek, csoportosulások akciókészsége jelentősen mérséklődött. Majd elemzés alá veszi a szélsőjobboldali szerveződéseket, melyek egy-egy karizmatikus személy köré szerveződnek. Egy-egy akcióra gyűlnek össze SMS segítségével. Ilyen karizmatikus személy Polgár Tamás, kit ismertebb nevén Tomcatként ismerhetünk. Tomcat magát nemzeti liberálisnak és Horthy Miklós követőjének tartja. Továbbá Polgár Tamás foglalkozását, munkáit sorolja fel. Említi a szerzp a kuruc-info oldalát, melyet be akarnak tiltani náciveszély miatt. Említi, hogy a kuruc-info ma már a szélsőjobboldal mozgósítóeszköze. Külön irányvonalként említi meg Budaházy György és Toroczkai Lászlót. Ők nem az interneten, hanem az utcán érzik magukat elemükben. Majd szintén a két személyt mutatja be, foglalkozásukat, illetve hogy eddig milyen demonstrációkat szerveztek meg.
Maradnak a régiben?
A cikk elején egyfajta felvilágosodásról beszél a szerző azzal kapcsolatban, hogy egy hónapnak kellett eltelnie, hogy rájöjjenek a kisebbségi kormányzás gyengíti az országot. Gyurcsány Ferencen kívül mindenki belátta, hogy a válságból kétféle út vezet ki: előre hozott választások vagy új szövetség a szabad demokratákkal. A kijózanodáshoz az is kellett, hogy Kóka János támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint megcsappant. Fodor Gábor megerősödésére egyes szabad demokraták azzal reagálták, hogy Kuncze Gábor come back-jét készítették elő. Az előkészítést Magyar Bálintnak volt köszönhető. Kuncze visszahívása az SZDSZ felső szintű vezetőinek hirtelen kieszelt projektje, mely megoldást hozhat a Fodor és Kóka szembenállásra. A visszatérés elősegítése miatt aláírásgyűjtést is szerveztek az interneten. Kuncze Gáborral új koalíció is alakulhat, de ehhez Gyurcsány félreállítására lenne szükség. A szocialisták bárkit szívesen látnának a szabad demokrata pártelnöki székben Kókán kívül. SZDSZ-en belül is találhatók még koalíció pártiak, kik elégedetlenek Kóka megnyilvánulásaival a parlamentben, ahol a kormányt támadták. Végül a liberális és szocialista családi szálakról ír a szerző. Zárásképpen pedig a Kuncze és Fodor közti ellentétekről ír.
Oktatás és jogkövetés
Matolcsy György rovatában a gazdagság forrásáról ír. Első részben a Világbank által készített felmérést említi, mely tanulmány célja, hogy megnézzék mennyire befolyásolja egy ország nemzeti jólétét a gazdagság három forrása: a természeti kincsek, az emberek által létrehozott javak és a nem anyagi javak bősége vagy szűkössége. Ezt követően beszél arról, hogy a gazdag országokban szűkösség van természeti kincsekben, szegényebb államokban viszont pont fordítva van ez a jelenség. A megtermelt javak aránya a szegény és gazdag országokban majdnem azonosan megegyezik. A szegény országokban 16 százalékot tesz ki, gazdagabb államokban 17 százalékot. A valódi különbségekként valójában a nem látható és nem tapintható dolgok mutatják meg: nemzet által közösen létrehozott intézmények, az állam és kormányzat, az iskolarendszer, a tudás, az egészségügy, a társadalmi tőke, a közösségek ereje, a nemzeti együttműködési képesség. A szegényeknél a teljes vagyon felét, a gazdagoknál négyötödét jelenti a nem látható, nem kézzelfogható vagyon. Arra a kérdésre, hogy mitől lesz valaki gazdag, válaszként azt határozza meg, ha képes bővíteni a nem kézzelfogható, nem látható javakat. A beruházások a szegényebb országoknál fontos. A gazdagoknál kevésbé jelentős, mivel sikernek más forrásai vannak. A gazdag országok még gazdagabbak lesznek, ha bevezetik az új technológiát, fejlesztik az államot és a közösséget, ha komolyabban veszik a tudást. A gazdagság legfontosabb forrása az oktatás minősége. A tanulási idő megnövelésével az emberek egyre gazdagabbak lesznek. Az oktatási rendszerbe történő beruházás a gazdag nemzetek sikerének igazi titka. Jogállam és jogkövetés is nagyon fontos. Ha egy szegény államban a törvény rendje megerősödik, akkor mindenki 100 dollárral lesz gazdagabb, viszont egy gazdagabb országnál a jogkövetése javulása mindenki 3000 dollárral gazdagabb lesz. Magyarország a 120 országának 30 tagból álló gazdag csoportjában van, de a végén. Szlovénok, csehek mellett már az észtek és szlovákok is lehagynak. Zárszóként megjegyzi, hogy hallgassunk a Világbankra: oktatás és jogállam, itt maradunk le, itt kell fordítanunk.
168 Óra
Hurrá, sztrájkolunk!
Jolsvai András április 18-i BKV sztrájkról ír cikke elején. Mennyire nyugodt, tiszta volt a város, miközben azzal rémisztgették az embereket, hogy összedől a város közlekedése. A nyugodt közlekedéshez természetesen az is kellett, hogy az iskolák szünetet rendeltek el, és az emberek inkább otthon maradtak. Segítették az emberek egymást, stoppolókat vittek be, vásároltak egymás helyett. Majd felveti a szerző, hogy mi lenne, ha rendszeressé tennék ezt, tehát a sok elégedetlen számára folytonos sztrájkokat tartanánk Magyarországon. Lehet, hogy ez a megoldás. Ha egy érdekképviselet győzelemre viszi sztrájkját, akkor automatikusan a többi veszít. Rossz ötletnek tartja, hogy a parkolási díjakat emeljék, melyből a BKV hiányát oldanák meg. Mivel már korábban úgy tervezte a fővárosi vezetés, hogy a parkoló díjakkal fogja megoldani a közlekedési problémákat, amely eddig nem sikerült, így inkább ne történjen semmi, mert úgy is csak az emelés fog sikerülni. Visszatér a folytonos sztrájkok szervezéséhez, és felsorolja a kerékbilincselőket, rendőröket, postáskisasszonyokat, kamionosokat, útkarbantartókat, jegyellenőröket, tanárok és politikusok – és még felsorol sok más foglalkozást -, hogy sztrájkolhatnának, mert segítenék a közlekedést. Végül azzal zár, hogy a lényeg a tiltakozáson van.
A társbérlet vége
A 168 óra interjút készített Gyurcsány Ferenccel. A kormányfő a koalíciós válságról beszél, hogy valójában az SZDSZ sokkterápiás reformjai miatt volt a különválás, illetve a reformálandó területekben is más-más elképzelésük volt. Országunkat kiemeli az a környezőkétől, hogy fejlesztési ügyekben az élbolyban van Európában, illetve egészségbiztosítási felügyeletnél történt változások egyediek, és először nálunk merték megcsinálni. Ezt követően a fájdalmas, illetve bársonyos reformokról beszélnek. Adóreform lehetetlenségéről értekezik, illetve a két kormánypárt elképzeléseiről, még pedig a szabad demokraták megszorítást és adóreformot, az MSZP reformokat és nem tervez hozzá megszorításokat. Két párt viszonyáról beszél a kormányfő. Tíz év megviselte kapcsolatukat, más politikát képviselnek határozottan mindketten . A kisebbségi kormányzás többségéről beszélt, illetve nyugalom érkezik, mivel a munka fájdalmas részét az első két évben megtették. A maradék két évben is megmarad a többség, mivel a növekedés, egyensúly megőrzésében segédkezni fognak a szabad demokraták. Elkezdi sorolni a pozitív változásokat a gazdaságban: államadósság finanszírozása csökkent, erősödött a forint, ipari termelés 10 százalékkal növekedett, külkereskedelmi többletünk volt. A külföldi példákról beszélnek, melyek nem megfelelőek. Gyurcsány lemondásáról volt szó, hogy nem kellene-e lemondani. A kormányfő azt mondta, hogy a többség úgy akarja, akkor lemond. Ő felvetette a tisztújítást, de mindenki tiltakozott ez ellen. Kóka – Gyurcsány vitáról volt szó, mely pozíciójuk megerősítéséről szólt. Erre kitérő választ adott a kormányfő, majd azt mondta, új szakaszra van szükség, melyet a szabad demokratákkal képzelnek el. Az egészségügyi reformról és a magántőkéről folytatták továbbiakban a beszélgetést. Gyurcsány mondta, hogy nem akarták elsietni, szépen lassan előkészítve akarták megoldani. Egymás támadásairól és lehetséges forgatókönyvről beszéltek. Zárásképpen egy forgatókönyvvel állt elő Gyurcsány Ferenc: a jó változat stabil és aktív kormányzást jelent. Nyugalmat. Erősödő országot. Így haladunk 2010-ig. Akkor majd nyílt versenyben megküzdünk a folytatásért. Mer hiszek a politikánkban, többséget szeretnék hozzá szerezni. De most nem 2010-zel kell foglalkozni, hanem a kormányzással. Tegyük a dolgunkat!
A köteles minimum
A cikk írója, Mészáros Tamás beszámol a négy történelmi egyház találkozójáról, ahol megállapodtak arról, fellépnek a rasszizmussal szemben, és ettől kezdve minden év áprilisában megemlékeznek a templomokban a holokauszt honi áldozatairól. A megállapodás már időszerű volt, de végre megtörtént. A papság egyértelműen direktívát kapott, amit tudomásul kell venni. Azért érdemes ezt kiemelni, mert egyes papok nem eszerint terelgette nyáját. A magyar püspökök eddig a minimumot sem teljesítették e témában. Még egy szót sem szóltak a nemrég tartott Az ország lelke és az egyházak című konferencián, ahol még Orbán Viktor sem beszélt a keresztény normákról és a szélsőjobb egymáshoz való viszonyáról. Viszont a jegyirodai eset után nagy fordulat következett be, mert eddig nem látott megmozdulás alakult ki és felekezeti hovatartozás vagy éppen ateizmustól függetlenül jöttek össze a demonstrálók. Az egyházak jobban reagáltak az eseményekre, mint a Fidesz. A Fidesz az elején kerületi szinten akarta tartani az ügyet, majd a kormányfőt azzal vádolta, hogy az antifasiszta szervezést csak politikai tőke szerzése miatt csinálja. A Fidesz nem akar még szélsőjobboldali szavazatokat veszíteni, ezért visszafogja magát. Az egyházak viszont rájöttek, hogy ha nem csatlakoznak a társadalmi normalitás védelmezőihez, akkor hitelüket veszíthetik. Viszont az ultracsoportok akciójával nem mindig kellene a csendes többségnek szembeszállnia, a jogállamnak kellenek valamit tennie ez ellen. A rendőröknek nem kordont kell csinálnia, hanem fel kell lépniük az agresszív viselkedésekkel szemben. Végül: de ha a jogszolgáltatás helyébe a civil kurázsit állítjuk, abból előbb-utóbb tragédia lesz.
