Sajtófigyelő – hetilap
2008. 05. 01. – 2008. 05. 07.
Heti Válasz
Elvonulók kérték
A cikk írója egyes szabad demokraták véleményének leírásával kezdik. Az elején megtudhatjuk, hogy a liberális párt történetének harmadik legfontosabb pontjához érkezett. Az első az alapítás volt, azt követően 1994-ben a koalíció a szocialistákkal, majd most kilépés a koalícióból, melyről április 27-én döntöttek az SZDSZ rendkívüli küldöttgyűlésen. Ez a nap még azért érdekes a szabad demokraták számára, mert pont 20 évvel ezelőtt alakult meg a Szabad Kezdeményezések Háza, ami az SZDSZ elődjének számított. Ezt követően a küldöttgyűlésen elmondott beszédekről, és a hallgatóság reakciójáról ír. Kóka János szerint a párt egy új korszakot kezd meg. Az MSZP-SZDSZ viszonyát egy békás hasonlattal írta le. Mégpedig az SZDSZ egy béka, amit hideg vízbe tesznek le, majd nem érzékeli, ha a víz lassan felforr körülötte. Azaz a miniszterelnök szakítást hozó beszéde nélkül talán nem ébredtek volna rá a koalíció tarthatatlanságára. Kókát beszéde közben csak akkor volt taps, mikor említette a lemondó liberális miniszterek neveit. Fodor Gábor beszédét az ott lévők többször megakasztották tapsukkal. Fodor már megkezdte az elnökválasztási kampányát. Beszédében hangsúlyozta, hogy csak akkor vállalná el a poszt betöltését, ha mindenki igent mondana a változásra. Ezt követően a párton belüli viszonyokról ír. Ki kit támogat. Említi a szerző, hogy a koalíciós válság elején Kóka megerősödött pártjában, illetve Fodor rossz, érthetetlen kommunikációt folytatott, majd rendezte a fodorista tábor sorait a kisebb zűrzavar után. Fodor most nem csak pártja, hanem az MSZP-SZDSZ kormány legnépszerűbb politikusa is. Kuncze Gábor visszatérését szorgalmazó akcióról szól a továbbiakban a cikk. Eleinte aláírásgyűjtés volt, Konrád György író azt mondta, hogy mindkét szereplőnek – Kóká és Fodor – még „tíz év tanulóiskolára” lenne szükségük. Később kiderült, hogy valószínűleg Kuncze nem fog visszatérni, mivel elfogadta a Bia-Projekt Zrt. felügyelőbizottságában az elnöki posztot. Fodor Gábor lehetséges elképzeléseiről elmélkedik. Tehát Fodor és csapata azzal számol, hogy egy győztes elnökválasztás kellő felhatalmazást ad a szocialistákkal való tárgyalás újrakezdéséhez. Erre az MSZP-nek kellene valamivel reagálnia. Fodorék a koalíció egyik akadályát elhárították, tehát Kókát leváltották az elnöki posztról, és most a baloldali párton lenne a sor. A konstruktív ellenzékiséggel kapcsolatban annyit említ meg, hogy az év végén dől el, hogy mennyi gondolja komolyan az SZDSZ a külön utat, mikor is a költségvetés végszavazása lesz. Ha nem gombot nyomnának, akkor nagy esély lenne az előre hozott választásokra, illetve a „fideszes kétharmadra”.A koalíció újraépítéséhez a fodoristáknak nagy bázisra lesz szükség. A bázis meglehet, mivel elégedetlenség van a párton belül. Ezt bizonyítja, hogy nyolcszáz szavazásra jogosult személy közül csak ötszáz jelent meg, melynek tíz százaléka nemmel szavazott a koalícióból való kilépésről. Több társaság felügyelőbizottságában elveszítik pozícióikat egyes liberálisok. A jelenlegi pozícióvesztést a szabad demokrata bázis Kóka mellett a párt öregjeinek is felrója. Fodor Gábor mindig kívülálló volt kicsit, kampányában a tagság pártalapítókkal szembeni ellenérzéseket lovagolja meg, és köti össze a megújulás hangzatos jelszavával.
Kasszafúrás
Bódis András, a cikk írója érdekesnek tartja, hogy bár a Budapesti Közlekedési Zrt. is a nemzetbiztonsági védelem alá eső szerv, mégsem történt riasztás azzal kapcsolatban, hogy bármiféle korrupciós törekvés történne a vállalatnál. Tehát nem zavarja az NBH-t, hogy a BKV-nál sorra születnek azok a tanácsadói-projektmenedzseri megállapodások, amelyek magáncégeknek szolgáltatják ki a vállalat legérzékenyebb adatait, illetve szinte teljes szerződésállományát. Bár a Heti Válasz nem nem dolgozik a BKV-nak, mégis eljutott a laphoz egy 2007 végi határidőket rögzítő elektronikus feladatlista, amely a 4-es metró beruházását felügyelő DBR iroda teendőit veszi lajstromba. A dokumentum adatlapjáról kiderül, hogy a fájl szerzője nem más, mint a BKV projektkoordinátoraként megismert AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. egyik munkatársa. Az AAM-es feladatlista egyik sorában a gyanút keltő mondat szerepel, hogy a „DBR 50 M Ft megbízást ad a Metróbernek, kitalálni a feladatokat!”. Az 50 M azt jelenti, hogy a BKV-nál ennyi alá kell „belőni” egy megbízást, ha a társaság el akarja kerülni a nyílt pályáztatást. BKV-hoz fordulva a lap, azt szerette volna megtudakolni, hogy a vállalat valóban között-e megbízási szerződést a Metróberrel. Válaszul a BKV megküldött egy megállapodást, melyben olyan óradíj van feltüntetve, ami még az AAM-esekne biztosított átlagos óradíjnál is magasabb. Tehát a Metróbernek közre kell működnie a „budapesti 4-es számú metróvonal című beruházás egyes projektmenedzseri feladataiban”. A Metróber megbízásának szépség hibája, hogy a BKV-nak 2006 óta van szerződése az Eurometro KFt.-vel, éppen projektvezetési tanácsadásra. Egyszerre több céggel van megállapodásuk ugyanarra a munkára. Ezt követően meg kell állapítani a dokumentumok valódiságát, mivel visszaélésre utaló nyomokra bukkant a Heti Válasz. Ám a BKV kizárólag a fővárosi képviselők és a társaság felügyelőbizottsága számára tette elérhetővé az AAM által eddig „termelt” dokumentumokat. A közlekedési vállalat tagadja, hogy az AAM bármilyen formában is közreműködött volna a későbbi BKV-Metróber szerződés tető alá hozatalában. A kérdés az volt, hogy ki áll a Metróber mögött. A cég 50 százalékos tulajdonrésze egy Investeur nevű kft.-hez tartozik. Ez a vállalkozás beszállt Hujber ottó egykori MSZP-s tagozatvezető tagozatvezető hőerőműprojektjébe és Fejti György MSZMP KB-extitkár híradástechnikai bizniszébe. Investeur tulajdonosaként jegyzett Finszter Erika lakcíme egyezik az MSZP pénztárnoki vonalát erősítő Simon Dénes testvéréhez rendelt lakhelyadattal. A Metróber cégjogi ügyeit Dávid Gyula MSZP-s parlamenti képviselő végzi. Öröm az ürömben, hogy a Metróber-szerződés van annyira friss, hogy a BKV még nem kezdte el „törleszteni” a 47,5 millió forintot a cégnek. Életbe lépett viszont a megállapodás 8. pontja, mely szerint a megbízó „az aláírást követő öt napon belül” átadja a Metróbernek szükséges valamennyi dokumentumot.
Akadémikus viták
A Tudományos Akadémia elnökválasztási procedúrája csak az amerikai elnökválasztás bonyolultságához mérhető.: a tesület vezetőjének senki sem jelöltetheti magát, a cím várományosait jelölőbizottság kéri fel, miután háromnegyed éven át egyeztetett a tagsággal a lehetséges személyekről. Íratlan szabály, hogy a kampánynak elegánsnak, visszafogottnak kell lennie. E hagyományt most Solymosi Frigyes Népszabságban megjelent írása törte meg. Cikkében azt vitatta, hogy az Akadémia elnökének május 6-i megválasztásakor politikai szerepet is vállaló akadémikust válasszanak-e a köztestület élére. A kémikus professzor szerint nem, a jelölőbizottság véleménye szerint igen. Három jelöltnél közül a tagság kettőnél határozott pártpreferenciát: Pálinkás József fizikusnál ez nyilvánvaló: korábban oktatási miniszter, a Fidesz országgyűlési képviselője. Somlyódy László vízgazdálkodási mérnök, a Műegyetem tanszékvezetője viszont a Heti Válasznak határozottan cáfolja állítólag SZDSZ-es kötődést. Orbán-, Medgyessy- és Gyurcsány-kabinet alatt is a kormány tudománypolitikai tanácsadó testületet vezette. Az elnök és a politikai kapcsolatáról szóló vita azért is érdekes, mert elsőként a most leköszönő Vizi E. Szilveszter személyében állt olyan tudós a testület élén, akinek korábban nem volt intézményes kapcsolata a politikával. Ezt követően a cikk írója – Élő Anita – felsorolja az eddigi elnököket és politikai kapcsolataikat. Záró bekezdésében pedig említi, hogy várhatóan kétfordulós választás lesz. Pálinkás József és Somlyódy László párharca várható a második fordulóban. Az erőviszonyokat mégis nehéz felmérni. Mint az Akadémia egyik befolyásos tagja fogalmazott: amikor a kutatók magukra maradnak egy üres papírral, lehet, hogy mégsem a távlatosabb programú, erős vezetőnek ismert Pálinkásban, hanem a konfliktuskerülő, kevésbé hatékony irányítónak tartott Somlyódyban látják majd meg a kívánatosabb elnököt. A kormányzati reformtervekkel szembeni ellenállási mozgalomba belefáradt tagság miatt a jelöltek csak óvatos átalakításokban gondolkodhatnak, ezért programjaikban sincs markáns különbség, így jóslatokba ezért sem ajánlatos bocsátkozni.
Híd a jövőbe
Amerika nem egy ország, Amerika sok ország. A verseny, a profit, a megnyirbált jóléti állam, a nagy jövedelmi és vagyoni különbségek ország. Amerika a közmunkát vállaló tehetős polgárok világa, akik jövedelmükből is sokat áldoznak jótékony célokra – írja Matolcsy György rovatában. Ezt követően tovább sorolja Amerika jellemzőit: erős vallási, lakóhelyi közösségek, kisvárosok országa, amely idealista. Végül két meghatározó jellemzőre redukálja ezeket: a kíméletlen verseny és a segítő közösségek országa. Arról ír, hogy Amerikában ezermilliárd dollár származik olyan cégektől, melyek nem a profitért, hanem a társadalmi közjóért dolgoznak. 1,5 millió civilszervezet működik, melyek egyre több pénzt kapnak nagyvállalati alapítványoktól és egyéni adományozóktól. E folyamat kialakulásában az adórendszert említi ösztönzőként. A magánvagyonok alapítványi körökbe kerülnek. Bár a világban máshol is vannak civilszervezetek, mégis Amerikából indul ki a világ szervezett jótékony tevékenységének közel harmada. Egy könyvet említ, melynek szerzői leírják, hogy m a titka a legjobban működő 12 amerikai civilszervezetnek. Egyik a világ éhezőit segíti, másik otthonokat épít szegény családoknak, megint másik a szegénynegyedek lerobbant iskoláiba küld egyetemi professzorokat, hogy emelje az oktatás színvonalát. Van olyan, amelyik a környezetvédelemért, a spanyol bevándorlókért és a fiatalokért áll ki. Közös bennük, hogy képesek voltak olyan áttörést, társadalmi változást elindítani, amely tömegeket emelt ki rossz körülményeik közül. A legjobban működő civilszervezetek egyik titka, hogy szorosan együttműködnek a kormányzatokkal, állandóan bombázzák a politikusokat ötleteikkel, részt vesznek a törvények és szabályozások kidolgozásában. Segítenek, szolgáltatnak, de emellett a hatalmat is próbálják befolyásolni. A titok másik forrása, hogy szorosan együttműködnek az üzleti világgal. Az is fontos, hogy a közhasznú munkában részt vevők számára életre szóló élményt nyújtsanak, erős érzelmeket keltsenek bennük, így segítőik a hittérítők elszántságával dolgoznak egy-egy jó ügyért. A hatékonyak együttműködnek a többi civilszervezettel, innovatívak, mindig alkalmazkodnak az új helyzethez, nem egy vezető alá rendelik magukat, hanem megosztják az irányítást. A civil világ legjobbjai azért sikeresek, mert hidakat építenek a politika, az üzlet és a társadalom többi szervezete felé. Ezt az Amerikát nyugodt szívvel követhetjük.
