Koalíciós válság vagy csak a kormánypártok helyzetének enyhítése?
A jelenlegi koalíciósválság látható folyamatának kezdete a szombati MSZP küldöttértekezleten indult meg, mikor is Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy le kívánja váltani Horváth Ágnes egészségügyi minisztert posztjáról. A nem látható vagy csak olykor-olykor érzékelhető válság kezdete a szabad demokraták szerint sokkal korábban kezdődött, mivel a szocialisták mindig a megbeszéltektől eltérően cselekedtek a kompromisszumos tárgyalások után. "Az egészségügyben nagyon sok kompromisszumot kötöttünk, nem több-biztosítós rendszert hagyott jóvá kétszer is a parlament, a szocialisták most mégis elkaszálták. A villamosenergia-liberalizációnál, a vasúti mellékvonalak kérdésében, a hallgatók utazási kedvezményeivel ugyanez volt a helyzet: a szocialisták visszacsinálták azt, amit közösen eldöntöttünk" - sorolta a kudarcokat Kóka János, az SZDSZ elnöke.
A „hadüzenet” és a válasz lehetőségek
Gyurcsány Ferenc Horváth Ágnest hétfő reggel fél nyolcra rendelte magához, hogy személyesen közölje vele: leváltja. E miniszterelnöki tettre az SZDSZ-nek mindenképpen reagálnia kellett. Két lehetőség állt előttük: 1, hagyják és elviselik, hogy az MSZP megint megmondja nekik, hogy mi fog történni az egyik szabad demokrata kormánytaggal, és ennek következtében bizonyítják, hogy megint a nagyobbik kormánypárt diktálhat nekik, vagy 2, felveszik a kesztyűt és válaszolnak a szocialistáknak.
Miért jó vagy rossz egyik vagy másik lehetőség? Ha puhának mutatkoznak, akkor a már így sem népes szavazóbázisuk még jobban csalódhat bennük, és még inkább csökkenhet táboruk, mivel nem képesek erős kormánypártként megjelenni a szocialistákkal szemben, nem tudják befolyásolni az eseményeket, tehát miért is kellene rájuk szavazni. A második lehetőség annyiban jobb, hogy erősebbnek tűnhetnek, akik kiállnak elveik mellett, és újabb koalíciós tárgyalások után biztosíthatják és erősíthetik is helyeiket pár minisztériumi csere után.
A válasz
Kilépés a koalícióból, miniszterek és államtitkárok visszahívása április 30-i hatállyal az ügyvivői testület döntése szerint. A döntés oka, hogy Gyurcsány Ferenc „saját pozícióját választotta, nem pedig az elementárisan szükséges társadalmi átalakításokat.”
Ez a bukást jelenti vagy az esélyt, hogy az SZDSZ fellélegezhessen? A szabad demokratáknak mindenképpen kemény választ kellett adniuk, mellyel esélyt adtak maguknak, hogy a mostani szerencsétlen helyzetükből ki tudjanak lépni. Biztosítsák jövőjüket a következő országgyűlési választásokon.
A koalíció és az SZDSZ jövője
Két lehetséges út áll a koalíció és egyben a szabad demokraták számára. Az első, hogy április 30-ig mégis meg tudnak állapodni a kormánypártok, mivel addig várhatnak a miniszterek és államtitkárok lemondási nyilatkozatuk benyújtásával – publicisztika írásakor Kákosy Csaba gazdasági és közlekedési miniszter, Dióssy Gábor, a tárca államtitkára, Kincses Gyula, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, valamint Horn Gábor és Magyar Bálint MeH-államtitkár már átadta aláírt lemondási nyilatkozatát Kóka János pártelnöknek.
Ha meg tudnak állapodni, akkor az SZDSZ erősítheti helyzetét, mivel a szocialisták számára kockázatos lenne kisebbségben kormányozni, szükségük lenne mindig egy ellenzéki párt támogatására, hogy 2010-ig valamilyen módon elkormányozhassanak. Ha nem képesek megállapodni, akkor a szabad demokraták még jobban járhatnak – az SZDSZ állítása szerint nem akarnak taktikázni, tehát nem akarnak már megállapodni a szocialistákkal.
Esetleges kisebbségi kormányzásnál azért járna jobban az SZDSZ, mert egy ellenzéki párt előnyeit nagyon jól ki tudná használni. Ellenzéki pártok előnye az, hogy saját programjukat hirdethetik – ha jó, ha rossz -, ha a kormánypárt nem fogadja el, akkor azt mondhatják, hogy ők megpróbáltak az ország helyzetén javítani és közben semmilyen felelősség nem hárul rájuk. A számukra elfogadható törvényjavaslatokat pedig elfogadják, és nem kell elviselniük az MSZP kényszerítő erejét. Részben ők diktálhatnak a régi nagynak. Bár 6 évig voltak a kormánypártok egyike, ők adták az egyik legnépszerűtlenebb minisztert, Horváth Ágnest, mégis megpróbálhatnak külön úton, saját programot hirdetve felkészülni a 2010-es országgyűlési választásokra. A maradék két évben sok mindent háttérbe szoríthatnának, mely kormányzásukhoz tapad és helyettük új elképzelésekkel állhatnának elő, mellyel a liberális szavazókat aktivizálhatják.
A kiutat jelentő elképzelésnek egy akadálya van, az SZDSZ-en belüli két tábor. Bár Kóka János és az ügyvivői testület határozott a miniszterek és államtitkárok visszahívásáról, de Fodor Gábor a minisztériumi posztjáról való lemondással április 30-ig akar várni, ami azt is jelentheti, hogy ő még szeretne megállapodni a nagyobbik kormánypárttal. Pártja jövőjét még kormányzó pártként látja, így a fodori külön út még további vitákat szülhet a párton belül.
Azt még mindenképpen meg kell említeni, hogy a szabad demokratáknál május elejére terveznek egy tisztújítást, amelynek eredménye egy koalícióbontás esetén teljesen új irányt vehet a jelenlegi kormánypártok viszonya. Fodor Gábor támogatottsága nagyobb az SZDSZ-en belül, illetve Kóka János és Demszky Gábor között ellentét alakult ki. Demszky Gábor Budapesten a szocialistákkal fenn akarja tartani a koalíciót, melynek következtében később egy Fodor-Demszky „szövetség” alakulhat ki.
Gyurcsány Ferenc lemondása
Gyurcsány Ferenc a jelenlegi helyzetben nem fog lemondani, mert saját táborán belül megerősödött a népszavazás, Horn Gábor elszólása és a szombati küldöttértekezleten elmondott szabad demokratákat támadó beszéde után. Ha marad a koalíció, akkor Gyurcsány is maradni fog, mivel a szocialisták kiállnak mellette, az SZDSZ pedig nem tudja elérni azt, amit Medgyessy Péternél tudott, tehát hogy magától lemondjon. De ha jobban megvizsgáljuk, akkor nem is feltétlenül céljuk Gyurcsány lemondatása, mert a jelenlegi rossz gazdasági helyzet elsősorban Gyurcsány Ferenc személyéhez köthető, így az ellenzéki támadások nagy része őt érik. Esetleges koalícióbontásnál pedig nyugodtan, saját útját járva kormányozhat, és nem kell két fronton küzdenie, vagy két oldal között lavíroznia – „ős-szocialistákkal” és a liberálisok között –, így koncentrálhat a Fideszre, reformprogramjára.
Az MSZP számára a legjobb forgatókönyv
A legjobb megoldás természetesen az lenne, ha a koalíció megmaradna és az SZDSZ a ciklus hátralévő idejében csöndben maradna, de ilyen út nincs. Ezért a koalíció felbontása esetén a szocialisták a saját elképzeléseik szerint kormányozhatnának némi szabad demokrata támogatottsággal. Nem kellene küzdeniük folyton egy kisebbik párttal, nem tűnne a kormány határozatlannak, nem lennének a liberálisok politikájára rákényszerülve – megszorítások, reformok terén. Ha nem okoznak maguknak nagyobb akadályt, nincs rossz elszólás és ahogy eddig, Gyurcsány képes egy magát és pártját megújító programmal előállni, ami csak a szocialistáké, akkor a 2010-es országgyűlési választásokra nagyobb eséllyel készülhetnek, mint koalíciós partnerként.
Előrehozott választás
A jelenlegi párt támogatottsági adatok alapján, egy esetleges előrehozott választáson a Fidesz elsöprő győzelmet érhetne el, mellyel talán nem egy ciklusra, hanem többre is biztosítaná helyét kormánypártként. Egyik jelenlegi kormánypárt sem akarja, hogy ez megvalósuljon, ezért a koalíció felbontása esetén az MSZP ellenzéki támogatottsága biztosított lenne annyira a szabad demokraták részéről, hogy véletlenül se legyen annyira kockázatos a kisebbségi kormányzás.
